Egy az Isten!

A Szentírás nyelvezetében – a héber gondolkodásra jellemző módon – gyakran található gondolatritmus, ugyanannak a mondanivalónak a kétszer, vagy háromszor való megismétlése más szavakkal, más kifejezésekkel. Ez legtöbbször a gondolat nyomatékosítása, fokozása, megerősítése miatt van. Mindez Jézus Krisztus beszédében is fellelhető (pl.  Mt 5,17 ). A leggyakoribb az a fajta kettőzés, ami ugyanazt a gondolatot ismétli meg, de az is elfordul, hogy a duplázásban szembeállítás van. Ha ismerjük a gondolatritmusok szerepét, akkor az Írás jobban megérthető, és a bibliai fogalmak tisztázódnak, hiszen az egyik – esetlegesen nem érthető – fogalmat a gondolatritmus másik felében lévő ismétlés érthetővé teszi, megmagyarázza. Egy példa erre. Tegyük fel, hogy nem értjük, vagy tisztázni szeretnénk a Seol (olykor pokolnak, olykor sírnak fordítják) fogalmát. Nos, a zsoltárokban így olvasunk egy helyen róla: “Mert nincs emlékezés rólad a halálban , a seolban kicsoda dicsőít téged?” ( Zsolt 6,6 ) Másol:

“Szóla ismét JHWH Mózesnek, mondva: Szólj Izrael fiaihoz, mondva: A hetedik hónapban, a hónap első napján ünnepetek legyen néktek, emlékeztető kürtzengéssel, szent gyülekezéssel. Semmi robota munkát ne végezzetek, és tűzáldozattal áldozzatok JHWH-nak .” ( III. Móz. 23:23.-25 ) Isten ünnepei közül  a kürtök ünnepe fontos mérföldkő a hetedik hónap kezdetén. Ez emlékeztető kürtzengés, szent összegyülekezés és nyugalom napja! Vajon minket, akik a Felkentet követjük, mire emlékeztet a kürt szava? Mit ünnepelünk ekkor? Ha röviden akarnám fogalmazni, azt, hogy Isten ígéreteit megtartó Isten, a történelem Ura , aki mindent eleve eltervezett és végbevisz . Az idők és időszakok az Ő kezében vannak. Isten megígérte – prófétái által – hogy királyságát és az Ő Felkentjét: Jahósuát, a királyt elküldi, és a világ megszabadul a vétek hatalmából, nem csak szellemileg a hívőkben, hanem fizikailag is. (Isten bosszúállásának nagy napján) Isten törvénye helyreállításának és az Ő nagy nyugalomnapjának is

A modern kereszténység egyik jellegzetessége a felekezetekbe, pártokba, hierarchikus felépítésű intézményekbe tömörülés, és ezeknek a képződménynek (más néven “egyházaknak”) a fenntartása, növelése (mind anyagi, mind létszám oldaláról) és a világba való betagozódása (állami elismerés, állami támogatás, fejpénz, 1%), és a világban végzett mindenféle “kegyes”-nek tűnő feladat ellátása. Ezzel szemben a bibliai kereszténység teljesen más képet mutat, és nem lehet fellelni ilyen, a modern kereszténységben megfigyelhető szervezeti formákat, hierarchikus intézményeket, sem Júdeában Krisztus földi működése idején, sem a később, az apostolok által létrejött zsidó és pogány gyülekezeteknél. Mondhatnánk úgy is, hogy a gyülekezetek nem intézményesültek (legalábbis ennek nyoma sincs az apostoli levelezésben), hanem megmaradtak városonkénti, házankénti gyülekezeteknek, amelyek között az összekötő kapocs egyedül az apostoli szolgálat volt (lásd Júdeai szegényeknek való gyűjtés). Továbbá ezeknek a sze